Afro Ritmo tábor 2017

Na meg volt a 2017-es nyár első capoeira tábora is. Az az igazság, hogy majdnem el sem mentem, mivel már júliusban el kezdtem számolgatni, hogy, hogyan jövök majd ki anyagilag, és hát jó nagy összeg jött ki az összes táborral együtt a végére. DE.. aztán meggyőztem magamat, inkább nem veszek egy ideig új ruhát, és költök inkább, valami olyanra, ami élményt is ad. Hiszen aszott vénasszonyként valószínűleg inkább ezekre emlékeznék örömmel vissza, nem pedig az 13-ik miniszoknyát őrizgetném a szekrényemben. :P 

Vonyarcvashegyre, a Balcsi mellé kellett leutaznom vonattál. Egy jó 3 órás utazás volt, ráadásul munka után, úgyhogy eléggé  hosszúnak tűnt. Ráadásul annyira kiörült Keszthelynél a vonat, hogy kb. csak én voltam rajta. Kicsit ijesztő volt az üres vagon este 9 fele.

Miután leszálltam egy kisebb (1 órás) séta után meg is sikerült érkeznem a táborba. Nem tudom más, hogy van vele, de én elég izgulós vagyok a vadidegen emberek között, de rém hamar túllendültem ezen. Mindenki olyan kedves volt, vagy hajnali kettőig beszélgettünk, meg ökörködtünk. Olyan volt mintha már évek óta ismerném ezeket a srácokat. Bánom, hogy nem csináltunk képeket, de már nagyon sötét volt. Tényleg igaz, hogy a capoeira összeköt.

Másnap reggel 10-kor kezdődött az első workshop. Joãoék késtek persze .., mondjuk nem teljesen az ő hibájukból, mert az esemény oldalán rosszul volt fent a címe a teremnek. (Metsre João az én mesterem, a 3. a sorban, de ezt majd később, ő és pár tanítványa csak szombaton jöttek le.) 

Bemelegítéssel kezdtünk, melyet Mestre Gil tartott. Ő az Afro Ritmo csapat rangidős mestere. A csoport maga több országban is képviselteti magát. (Braziliában, Németországban, Magyarországon, Kolumbiában és több más helyen is). Itthon Budapesten és Zalaegerszegen vannak edzéseik Mestre Marcelo vezetésével. Érdemes megemlíteni, hogy az Afro Ritmo egy fiatal csoportnak számít, a Cordão de Ouro-ból vált ki 2009-ben. Még több info:

Magyarországi csoport: Mestre Marcelo

Külföldi honlap: Mestre Gil

Edzést tartott még Mestre João, illetve Graduada Alegria is. Itt megemlíteném, hogy nekem ez volt az első, hogy 9 év alatt nő tartott kurzust, úgyhogy azért ez ebből a szempontból is emlékezetes. :D

A kurzusok délután egy óráig tartottak, majd egy rövid batizado következett, és mindenki megszerezte a szép, új övét. Ennek a csoportnak hasonlatos az övrendszere a mienkhez, csak a feles öveket ők kihagyják, de ezt leszámítva majdhogynem megegyezik. (A capoeirában nincs egységes övrendszer, csoportonként változnak a színek, az elnevezések és a megszerzéséhez szükséges idő.) 

Edzés után jó kis brazilos ebédet kaptunk, amely nem is kell mondanom, hogy isteni volt. Még beszélgettünk egy kicsit, de mivel a mestrenek mennie kellett én is csapódtam  a többiekhez és elbúcsúztunk baratáinktól. :)