5 TÉVHIT a capoeiráról


Élénken emlékszem egy 9 évvel ezelőtti esetre, amikor el kellett magyaráznom egy ismerősömnek, hogy miről is szól a capoeira. Miközben pár mondatban próbáltam összefoglalni, egy másik ismerősöm úgy gondolta a segítségemre siet: Tudod az a sport, ami olyan mintha harcolnának, de igazából csak táncolnak. Mondom magamban, jobban tetted volna, ha csöndben maradsz. De hát végső soron nem hibáztathattam szegényt. Egy évtizede korántsem volt ennyire ismert, és elterjedt ez a sport, és csak sokadforrásból származó információk álltak rendelkezésre. 2017-ben már kicsit más a helyzet. Ugyan le vagyunk maradva a környező országok capoeirás-kultúrájához képest, de így is Magyarország bármely részén már találkozhatunk a capoeirával, Budapesten pedig egymást érik a csoportok, akár egy utcában több is. A médiában, a fesztiválokon és a szórakoztató iparban  is egyre többször kerül reflektor fényben (ha csak mellékesen is). Gondolok itt például Tóth Gabi Viva Comet-es fellépésére, ahol szintén capoeira volt látható a színpad egyik emelvényén, samba és egyéb más mellett. Egyszóval manapság már felcsillan a szemekben a felismerés, ha a munkaidő utáni időtöltésemről mesélek. Ennek ellenére sokszor kényszerülök  pontosítani a beszélgetőtársam kialakult képén, mely valószínűleg ezekből a régi tévhitekből indult ki.  Nézzük tehát a leggyakoribb félreértéseket a capoeirával kapcsolatban:

1. Ez csak egy tánc
Ez talán a leggyakoribb és egyben a legidegesítőbb mondat, amivel minden capoeirista találkozik legalább egyszer. Hadd oszlassam el a kételyeket: Nem, ez nem egy tánc! Ez egy harcművészet, bár kicsit eltér a megszokottól! Azért mondom ezt, mert az emberek többségének, ha harcról beszélünk, akkor rögtön a  karate, kung fu és ezek a keleti sportok jutnak eszükbe. A capoeira nem ilyen, nincs benne a sarkosság, és az a feszesség, ami ezeket jellemzi. De ugyanúgy komoly technikai tudás kell a rúgások elsajátításához, ugyanolyan kemények az edzések, és ugyanúgy megvan követelve  a mester (mestre) tisztelete, csak mindezt egy lazább, kötetlenebb, sőt vidámabb és barátságosabb légkörben tesszük. Mindenesetre mégis be kell vallani, hogy van köze a tánchoz, hiszen a régi időkben a Brazíliába hurcolt rabszolgák találták ki önmaguk szórakoztatására és védelmére, de mivel nem lett volna szabad harcművészetet gyakorolniuk ezért az akkoriban párhuzamosan kialakuló táncra, a sambára váltottak át, ha jött a rabszolgafelügyelő. Másrészről az újkori capoeirának is vannak olyan irányzatai, amik inkább a táncosabb elemeket helyezik előtérbe. Én is kezdek efelé a stílus felé elmozdulni, (meg amúgy is lányoknak talán jobban is áll), ezért is neveztem el ezt az oldalt úgy, ahogy.

2. A szegények és a bűnözők űzik
Régebben valóban így volt, de azóta már sok víz lefolyt a Dunán és az Iguaço vízesésen is. Sőt a múlt hétvégén  vettem részt a Debreceni Rendőr Főkapitányság rendezvényén, ahol capoeira bemutatót tarthattunk azon apropó erejéig, hogy a capoeira (de más sportok is), milyen fontos szerepet töltenek be bűnmegelőzési szempontból. Hiszen ez egy biztonságos közeg lehet bárkinek is, ahova tartozni lehet, közben pedig a mozgás mellett megtanuljuk a másiknak a tiszteletét, a sikerek és kudarcok helyes kezelését és, hogy az érzelmeinket, hogyan tudjuk helyes keretek közé szorítani.


3.  Fiatalok sportja
Tény, hogy az igaz brazil nagy mesterek már gyerekkorban belecsöppenek a capoeira világába és egy egész élet munkája, hogy úgy mozogjanak, úgy zenéljenek, ami már az emberfeletti határait súrolja. Mint minden sportágban itt is, minél korábban kezdi el az ember, annál hamarabb sajátítódnak el a szükséges készségek. Néha én is úgy gondolom, hogy nem sikerült elég korán elkezdenem, hiszen látom, hogy, akik gyerekkoruktól csinálják mennyivel természetesebben és egyszerűbben tanulnak. De nem mindenki akar, és nem mindenkinek kell capoeira mesterré válnia. Ez egy tipikusan olyan sport, ahol nem elvárás, hogy szaltót ugorjál egy év után, lehet úgy is űzni, hogy az alapmozdulatoknál maradsz, (persze mellette így is úgy is ragad rád majd egy kis akrobatika), de például zenében is kiteljesedhetsz, ha ahhoz van érzéked. Vagy sok felnőtt, aki a 30-as éveiben kezdi el a capoeirát csak mozogni, kikapcsolódni és egy közösséghez tartozni jár le az edzésekhez és ugyanúgy működik, mint a fiataloknál, akiknek a szemük előtt a következő övfokozat és az elismerés lebeg.

4. Túl fiatal a gyerek ehhez
Utalva az előbbi pontra, minden sportágnál az a legjobb, ha minél előbb elkezdjük. Ráadásul a kifejezetten gyerekeknek szóló capoeira oktatás egyre erősödik hazánkban is. Németországban már annyira felismerték a jótékony hatásait a gyerekekre nézve, hogy csaknem minden iskola repertoárjában ott van a capoeira, mint délutáni tevékenység.  Nálunk szó szerint gyerekcipőben jár ez még, de például a mi csoportunkban is tartunk már gyerekedzéseket, illetve Krisán Andi edzőtársam Csepelen ovisoknak is oktat capoeirát. (Kis ízelítőként az alábbi linken meg tudod nézni az oldalukat)
Egy korábbi cikkemben kifejtettem már, hogy miért javasolom a capoeirát mindenkinek, de főként a gyerekeknek. Ha gondolod olvasd el ezt is:

5.  Önvédelemre nem használható, akkor nem ér semmit
Ez egy nehéz kérdés, és itt persze mindig elbizonytalanodom, hogy mi lenne a helyes válasz. De azért mégis. 160 centi vagyok 56 kiloval, ha odajön két vállas gyurda gyuri, hogy kérik az értékeimet szépen, nem az lenne az első gondolatom, hogy akkor el kezdek verekedni velük. De abban is biztos vagyok, hogy az én mesterem bármilyen helyzetben képes lenne megvédeni magát. Ebben az esetben is érvényes talán egy híres akciófilmben elhangzott mondat: "Nem az számít, hogy milyen a fegyvered, hanem az, hogy ki forgatja".

(+1: a capoeira a breakdance-szel és a hipp-hoppal egy családba tartozik, egymásból fejlődtek: Nem hinnétek, de ez is előjön sokszor a beszélgetések során, de ennek a kérdésnek a megválaszolását majd egy későbbi írásban fogom kifejteni. Capoeira és a többi sport hamarosan következik.)



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések