Capoeira Hungria Batizado 2017

A capoeira nem könnyű sport. Ez tény. Koncentráció, kitartás és kreativitás kell már csak az edzések teljesítéséhez is. A legtöbb látványos mozdulat ráadásul nehéz, a hangszereken való játék bonyolult (főleg olyan zenei analfabétáknak mint én :p), az íratlan szabályok között pedig valósággal el lehet veszni. A női capoeiristák számára azonban nem csak a mozdulatok, és az egyéb rituálék eltanulása a legnehezebb. Bizony-bizony ebben a világban még mindig nehéz érvényesülni a hölgyeknek. De azért akad jó pár akiknek sikerült.  Formada Pimentát tudnám megemlíteni az elsők között, aki tagadhatatlanul a magyarországi capoeira szülőanyja. Az elsők között érkezett hozzánk capoeirát oktatni Brazíliából. Segédkezett egy Brazil Kultúrális Központ létrehozásban, és több csoport elindulását is megkönnyítette. Itt tudnám megemlíteni a Capoeira Hungriát Kelet-Magyarországon. Ez a csapat Instuctor Cabeludo, és Instuctor Movimento vezetésével Debrecen, Nyíregyháza és környékének capoeirás közösségét fogja össze. Edzéseik vannak Debrecenben, Nyíregyházán, Hajdúszoboszlón, és Hajdúböszörményben is.  

Így érdekes, mondhatni szívmelengető pillanat volt, amikor hosszú évek után, most hétvégén tartandó batizadójukra (az övváltás ceremóniája) Pimenta volt az egyik meghívott vendég. A táborral összekötött rendezvénynek idén Tiszaderzs adott helyett, ahol a kis falu iskolájában szállásoltak el minket tornamatracokon az egyik tanteremben. Amikor 3 éve először jártam itt kicsit meghökkentett ez a fajta lazaság, de most már szinte hiányozna a matracokon való nyomorgás :D. Ez már-már a hungriás kuriózumnak számít. 

A program idén nem bizonyult sűrűnek: strandolások, és laza edzések váltották egymást, esténként sütögetésekkel és zenéléssel. A legjobbak mégis a samba és a maculele kurzusok voltak Pimentával. Nem mondani, hogy rém profik lettünk utána, de a hangsúly nem is ezen volt, hanem a brazil életfilozófia megélésén. Azt tudnám mondani, hogy bár sokan a részvevők közül lassan egy évtizedes capoeira-múlttal rendelkeznek, mégis mindenkit még közelebb tudott ez a két óra hozni a tengeren túli kultúrához. Inspirációból minden esetre nem volt hiány. 

De hogy visszakanyarodjak magához az eseményhez, mert végül is erről szerettem volna írni, összességében elmondhatom, hogy nagyon sokat kaptam ettől a pár naptól. Igaz nem capoeirázhattam annyit, mint szerettem volna,  de mégis több tudással távoztam vasárnap délután, mint bármelyik másik táborból. Úgyhogy ezúton is köszönöm az ismételt meghívást, és gratulálok az új öveseknek, főleg a friss instuctori, és monitori övtulajoknak. Axé pra todos!!